Részlet a 2012-es Média Unió által meghirdetett újásgírói pályázatra készült cikkből:

​

Volt egyszer egy anyuka, aki rendszeresen futni járt babakocsival. Erkélyen állva emelgette babáját, tornáztak. Lelkesen vonta be így az aprót a sportolásába. De sportolt pocakkal is. Futott, amíg bírt, aztán amikor már a plusz súlyok miatt váltani kellett, váltott a tai-chira. A teniszpályára is babakocsival érkezett, később tipegő gyermeke társaságában ütötte a labdát. Persze ez nagy kihívást jelentett, de ő kitartó volt. Megtett mindent, hogy a sport anyukaként is része maradhasson az életének. És még többet is… Miután maga is átélte, milyen nehéz a terhesség és a szülés után újra "formába lendülni", új életszakaszában új célt talált magának és a sportnak. Elindított egy otthon végezhető mozgásra buzdító „mozgalmat”, azzal a céllal, hogy kisgyermekes anyukáknak utat mutasson a fittség visszaszerzésére. Azoknak az anyukáknak, akiknek erre házimunka és gyermekgondozás-nevelés mellett nehezen nyílik alkalmuk...

 

...Megfogalmazása szerint, amikor mozog, igazán jelen van. Nemcsak szemlélője az eseményeknek, hanem aktív résztvevője is.  Az összpontosítás, a fizikai bevonódás, a feladatmegoldás és az öröm pedig kiiktat minden más belső vagy külső zavaró tényezőt. Ezért válhat a mozgás egy speciális harmóniateremtő módszerré, ami nemcsak a testet, hanem a lelket és a szellemet is pozitívra hangolja.

 

... Bungee jumping az életbe

​

Aztán megszületett a kisfia... Ez pedig végérvényesen megváltoztatta életét. Olyan volt ez számára, mint a „bungee jumping”. Fergeteges, megállíthatatlan és kontroll nélküli zuhanás, amiben az eufória vegyült a mindenféle izgalmakkal (olykor félelmekkel)… Lassítani akart legalább, hisz tudta, gondolkozni, elmélkedni és új irányokat szabni száguldás közben lehet csak. Nehezen, de felismerte ezt… Tudta, hogy új ritmust kell találnia, új életéhez. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan? A felismerést a kérdések követték. Feltette magának a kérdést: „Mitől érezhetném jól magam a bőrömben? Mi teremthetne rendszert a napjaimban? Hogyan teremthetem mindazt, amitől pozitívan tekinthetek magamra és a világra?” A válasz pedig újra a sporthoz vezette. Rájött, hogy arra lenne szüksége, hogy felfrissüljön, hogy elgémberedett testét lelazítsa, hogy zakatoló gondolatait kikapcsolja, feltöltődjön, régi alakját visszaszerezze. Energikusnak, vonzónak és pozitívnak szerette volna látni magát. Hisz tudta, hogy ha jól érzi magát, akkor tud adni a babájának, a párjának és mindenki másnak. Rájött, mozognia kell! Újra!

​

Visszaváltozás edzéssel

​

Már egész korán elkezdte a testedzést. Volt ebben hiúság, egészségtudat és a kezdő anyukák kétségbeesett keresgélése, hogy apró babáikat valahogyan szórakoztassák. Kereste a harmóniát önmagával és ismeretlen kisfiával. Tudta, hogy furcsa módon a kimerültség ellenére a frissesség érzéséhez a mozgáson keresztül vezet az út. Még azt a bizonyos 6 hetes gyermekágyi időszakot sem várta meg. Kezdte a gátizom tornával, könnyű gimnasztikával és egyre hosszabb sétákkal (naponta kétszer), kisfiával a hordozó kendőben. Aztán ahogy egyre erősebb lett, következett a célirányos alakformálás. 2 hónap után már kocogott. Aprósága kedvenc szórakozása az volt, hogy a hordozó kendőben zötykölődött. Mindezt addig folytatták, amíg a baba súlya el nem érte azt a mértéket, ami már gerincét terhelte. Ekkor átültette a babakocsiba és folytatódott a „babyjogging”. Mindvégig figyelembe véve természetesen az orvosi előírásokat. Három hónnappal a kisfia születése után már visszanyerte régi alakját. Kondíciója ugyan nem volt a régi (még ma sem az), de alapvetően jól érezte magát a bőrében, és idegenek talán meg sem mondták volna, hogy valaha egy több mint 3 kilós baba lakott a pocakjában.

 

Egy édesanya legnagyobb kihívása

​

Azt gondolta, a régi formája visszanyerése lesz a szülés utáni hónapok legnagyobb feladata. Tévedett... Nem a súlyproblémával, vagy a szerelmi élet újrakezdésével, még csak nem is a gyermek megismerésével kellett megküzdenie leginkább. A fáradtság és a kimerültség rabságával! Kedvetlen, lehangolt és feszült lett. Belenézett a tükörbe és egy hamuszürke arcú, lehangolt képet látott maga előtt. Babája töretlen lelkesedése és hedonizmusa sem volt elég, hogy jobb kedvre derítse. Egyedül a mozgásnak köszönhette, hogy nem hagyta el magát. Erőt vett magán, és napi célokat kezdett kitűzni. Mindig egy kicsit többet bírt, és ehhez mérten alakította az „edzés programot is”. A sikerélmény és a baba mosolygása bíztatta, hogy csak így tovább. Egyre jobban bírta a terhelést, és ezzel együtt a hétköznapokban is egyre energikusabbá vált. Arca piros pozsgássá vált, a szeme csillogóvá, a tartása büszkévé. És hamarosan más anyukákat is elkezdett maga körül mozgásra biztatni....